A héten egyik ismerősöm a következő sorokat írta ki közösségi oldalára: „Ha Jézus feltámadna és visszatérne, akkor szerintem nem mindenhol annak az eszköznek a képmását akarja látni, amivel halálra kínozták kb. 2000 éve.”
Egyrészt fontos tisztázni: Jézus feltámadt! Ezt ünnepeljük Húsvétkor, ez a kereszténység egyik alap üzenete. Másrészt viszont talán arról is érdemes beszélnünk, hogy miről is szól ez az ünnep, amit napjaink fogyasztói kultúrája, hasonlóan más jeles alkalmakhoz, ajándékvásárlásra, és akciós sonkára egyszerűsített.
Jelenet A passió című filmből
Ismerősöm legnagyobb tévedése talán abban van, hogy ő bukásként látja Jézus utolsó napjait. A valóságban viszont ez egy diadalmenet! Na de lássuk miért is!
Isten fia kereszthalálának lényege az önkéntes áldozat. Jézus isteni mivoltából adódóan tisztában volt sorsával, viszont emberként szabad akarattal rendelkezett, így akár le is mondhatott volna a szenvedésekről. Ugyan még ő is vívódott egy éjszakát a Gecsemáné-kertben, de végül önként vállalta értünk a szenvedést. Bűntelen volt, mégis magára vette az emberiség bűneit, ezzel megváltást hozva az egész világra.
Az Isteni szeretet végtelensége úgy is tetten érhető, ha felidézzük az ószövetség hasonló történetét. Isten próbára akarta tenni Ábrahámot, ezért a következőket mondta neki: „Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, a kit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égő áldozatul a hegyek közűl egyen, a melyet mondándok néked” Ábrahámnak végül nem kell feláldoznia fiát Izsákot, helyette egy kos áldozatával kötött szövetséget Istennel. Ehhez képest az Úr feláldozta érettünk egyetlen fiát, ezzel kötve szövetséget most már az egész világgal.
Tehát az elárultatás, az ártatlan szenvedés, majd a kereszthalál nem egy többre hivatott életút szomorú vége, hanem Jézus életcélja, ami már születése előtt ki volt jelölve. „Az Emberfiát hamarosan átadják az embereknek, és megölik. De három nap múlva feltámad.” Márk 9.31.
Piero della Francesca Feltámadás című falfreskója
Tehát mi más is lehetne a keresztények jelképe, ha nem Krisztus keresztje? A kereszt, ami érettünk vállalt szenvedés és a dicsőséges feltámadás jelképe.
Erre emlékezünk ezekben a napokban. Örülünk, örvendünk, hiszen Jézus legyőzte a halált és elhozta nekünk bűneink megbocsájtását. A húsvéti körmenetben odaállunk a Krisztus mögé és felvonulunk, mint régen a győztes hadvezérek a diadalmeneteken.
Örvendünk, hiszen Isten fiának áldozata minden ember számára elhozta a bűnbocsánatot és az örök élet lehetőségét, Isten végtelen szeretetét.