Igazán mély tanúbizonyságát adták a keresztények egységének 2020. február 26-án, hamvazószerdán Hortobágyi T. Cirill pannonhalmi főapát és Fabiny Tamás evangélikus elnök-püspök. A "nyugati" kereszténységben e két történelmi felekezetünk több, mint 500 éves szakadása óta most először lehettünk tanúi a gesztusnak nyilvános ökumenikus istentiszteleten: két különböző felekezetű püspökként a tanítványok "meghamvazták egymást".

Lund (2016.) óta, amikor is Ferenc pápa és a Lutheránus Világszövetség vezetője nagy lépést tettek, talán nem is meglepő... - de ki gondolta volna, hogy ők először, éppen itt és most? Tudomásunk szerint legalábbis, nemcsak a Kisalföld, ahonnan a használt képet másoltuk, hanem mi se találtunk korábbi hasonló példát a világegyházból se.

Másképp is feltehetnénk a kérdést: ha már egyszer egy ilyen közösségvállalásra nem volt szükség olyan különleges felettes vezetői engedélyre egyikük egyházi szabályzata szerint se, mint amilyen pl. ökumenikus eucharisztikus asztalközösséghez, akár közös kat. szentáldozáshoz, akár evang. úrvacsora közös vételéhez szükséges lenne (ezekre is adhatnának maguk is engedélyt bizonyos esetekre), mire kellett volna még várni? Továbbá: hol máshol, ha nem a következő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusnak helyet adó országban, s azon belül a Világörökség részét képező, a hazai kereszténység bölcsőjének számító Pannonhalmán? Természetesen nagyon sok múlik az egyház(ak?) vezetőinek lelkületén is, s igen jó egybeesés tanúi lehettünk!

(Az előző pannonhalmi főapát valódi krisztusi, ökumenikus evangéliumi szemléletét sem kell ugye bizonygatni, a szerző maga is jelen volt pl. azon az alkalmon, amikor a tibeti szerzetesség vezetőjét is fogadta ugyanitt (2000).)

Mi is a hamvazás? Noha evangélikus tanításban egyszerűen szokás, katolikus tanításban szentelmény.
Cirill főapát úr részéről a meghívás ténye és vendéglátó értéke is magáért beszél, másrészt Fabiny püspök úr számára is bizonyára felmerült a kérdés: vajon többlet-kegyelemben is részesül? Elsősorban alázatot gyakorol?

A képen épp ennek kölcsönösségét kapta el a készítő. Egy személyes beszélgetésben megkérdezett, név nélkül idézett szerzetes szerint is ez volt a "legerősebb pillanat". Mindketten vállalhattak kockázatot is - elképzelhető, hogy egyes kevésbé nyitott püspöktársak, papok vagy lelkészek nem nézték a "közösködést" oly jó szemmel, ugyanakkor ezen alkalom olyannyira több volt magánakciónál, hogy helyi bencések mellett egész protestáns lelkészi közösség is jelen volt (református is köztük), s nyitották meg együtt a nagyböjtöt... - merthogy a részekre szakadt egyház(ak?)ban a mostani hivatalos falak botrányán már ideje volt felülemelkedni...

"Tempus adest", azaz "Itt az idő!" - hirdette meg egyúttal Hortobágyi Cirill atya facebook-oldalán a "zöld böjtöt", egy 5 pontból álló listával, melynek új formája is elérhető lett egy, budapesti jezsuitáék egy zenei szolgálatos önkéntesének design-jával. A két kézzel formált T betű sem holmi pár napos fellángolás volt csak, hanem egész nagyböjt során profilképe maradt, meg sok "követőnek" is egyúttal.

(Cikkünk nagy része még nagyböjtben született, s most húsvét vigíliájának estéjén frissítjük: még mindig ott látható. Ez is igen szimpatikus... - sokfelé halmozódtak már a húsvéti jókívánságok nagypénteken is, pedig az még másnak az ideje inkább - ld. pl. korábbi bejegyzésünkben. Aminek viszont nagyon is ideje volt már: visszafogni a pazarlást, a nem fenntartható gazdasági rendszert.)

Az azóta bekövetkezett járványhelyzet kapcsán jobban rákényszerültünk mértéket tartani fogyasztásunkban.
Milyen jó lett volna, ha a magunk léptéke szerint, bölcsen, tudatosan szabályozhattuk volna magunkat teremtés-kímélőbbé! Jó hír: megvan még a lehetőség mindenre, amit a bencés közösség vezetője javasolt, most is.

Az 5. pontra talán sokszor kevés figyelem jut, pedig a szemléletünket, lelkületünket lehet, jobban befolyásolja: Teremtményként tekintünk-e magunkra, aki Isten vendége a Földön?
Nyugalmunk csöndjében átgondolhatjuk...

Hogy bánunk a ránk bízott javakkal?

Térjünk meg, s éljük át az örömhírt! Krisztus velünk van! Ő örök.
Mi pedig ebben a mai időszakban fókuszba került halandósággal napi szinten találkozva egyes médiákban, különösen is szembesülünk vele, s emlékezünk, hogy testünk milyen esendő, s előbb-utóbb visszatér a Földbe. Ezen túli részünk is van ugyanakkor... - s ami több belőlünk az anyagi valóságnál: a Szeretet-képmási "ruah"  lelki-szellemi összekapcsolódásban ugyancsak örök-ség felé...

Hála Jézus Krisztusnak, aki legyőzte a halált, hiszen lényege: "aki van": ÉL.

Mily szép is édes anyanyelvünk! :) Két kiegészítés még lent.                                 
Nyőgér István

- a szerző bencés öregdiák, jelenleg pedagógusként dolgozik, emellett végzős hittanár - nevelőtanár szakon, szakterülete egyházi zene, s szívügye a teremtésvédelmi és az ökumenikus mozgalom: a keresztények egysége.

Kieg.: csatlakozunk egyúttal egy ökumenikus ima-kezdeményezéshez. Cirill főapát úr húsvéti üzenetet is bizalommal ajánljuk. Eredeti forrása a főapátsági youtube-csatorna, ahol a további liturgiákat is közvetítik (élő).