A katolikus egyház, szokásaihoz híven, Nagycsütörtökön tartotta az utolsó vacsorára emlékező esti szertartásokat szerte a világon. Ferenc pápa a Castelnuovo di Portó-i menekülttáborban mutatott be szentmisét, amelynek keretében megmosta tizenegy menekült és egy önkéntes munkatárs lábát. A Szentatya már nem először lepi meg híveit váratlan helyszínekkel, hiszen a tavalyi Nagyhéten egy börtönben végezte ezt a szolgálatot, de járt már fiatalkorúak intézetében és rehabilitációs központ betegeinél is. Ezen kívül idén év elején változtatott a szabályozó rendelkezésen: a papok ezentúl nőket is kiválaszthatnak a szertartásban való részvételre.
Sokan megbotránkoznak, vagy csak értetlenkednek a pápa cselekedetein. Olvastam olyan véleményeket is, mely szerint az idei tettével az egyház feje behódolt az iszlám előtt.
Annyi biztos, hogy Ferenc pápa provokál, de nem azért, hogy megbotránkozzunk, sokkal inkább, hogy megértsük Jézus üzenetét. Mert mit is ír a Biblia?
"Ti Mesternek és Úrnak hívtok, s jól teszitek, mert az vagyok. Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát.
Példát adtam, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg.
Bizony, bizony mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött annál, aki küldte. Ha ezt megértitek, s tetteitekben ehhez igazodtok, boldogok lesztek." (János 13,14-18)
A Keresztút szenvedéstörténetében talán kevés figyelmet kap ez a rész, mely mégis a keresztényi élet egyik legfontosabb parancsát mondja ki és talán az sem véletlen, hogy Jézus ezt akkor mondta el tanítványainak, amikor egyháza alapjait fektette le (megtörténik az első mise, a kenyér és a bor átváltoztatása). Hiszen mit ér az Eukarisztia a lábmosás nélkül? Mit ér a vasárnapi mise, ha a templomból kilépve nem viselkedünk keresztényi módon?
A pápa erre a viselkedésmódra szeretné felhívni a figyelmünket. Jézus azt kéri, hogy lássuk meg Isten arcát a másik emberben! Amikor megkérdezték Krisztust, hogy mit tart a legfontosabb parancsnak, ő ezt válaszolta:
„1. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből!
2. Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!" (Mk 12,30-31)
Ez persze borzalmasan nehéz feladat. Mindenkinek volt már és lesz is olyan pillanat az életében, amikor egy másik embert, akár egy egész közösséget szívesen gyűlölt volna, rosszat kívánt volna neki, vagy csak kárörvendett volna annak bajában. Ezek a kísértések az élet velejárói, melyek próbára tesznek minket. Jézus mégis a szeretetre hív, és azt kéri, hogy a legsötétebb órában is legyünk képesek szeretni!
Ez az életfelfogás ráadásul túlmutat a keresztény hiten. Úgy gondolom, bárki javára válik, ha a szeretetet és a szolgálatot választja a gyűlölet és az uralkodás helyett. Ferenc pápa ezeknek a más vallású, esetleg ateista embereknek is példát szeretne mutatni, hogy a politikusok, cégvezérek, bírók vagy más vezetők szolgálatként fogják fel rangjukat és pozícióikat. Ahogy egy világvallás feje lábat tud csókolni egy elítéltnek, mi se féljünk letenni gőgünket, és tudjunk alázatosnak lenni a mindennapokban.
